A Jövő Ipara Klub előadásai röviden

A tkMH, mint a hazai acélpiac meghatározó szereplője, tavaly útjára indította a Jövő Ipara Klubot, melynek eseményein partnereinkkel, kollégáinkkal és szakértő előadókkal beszélgetünk a jövőnket formáló hatásokról. A klub eddigi előadásainak rövid kivonatát ebben a cikkben olvashatja.

Ember vagy robot? Hol húzódik a határ ember és gép között?

A robotika témakörére épülő klubesemény első előadása többek közt arról szólt, hogy a jelenleg zajló negyedik ipari forradalom már nemcsak a környezetünket, hanem minket, embereket is megváltoztat. A technológia soha nem látott mértékű és ütemű fejlődésének hatására egyre nehezebb lesz elkülöníteni digitális, fizikai és biológiai rendszereket.

Ezt a harmadik ipari forradalom által elhozott bőség korszakának köszönhetjük, és annak, hogy az emberiség fejlődésével a fizikai erőnk használatára egyre kevésbé van szükségünk, ezzel párhuzamosan egyre nagyobb lehetőségünk van a kognitív képességeink és kreativitásunk kibontakoztatására. Ennek következtében óriási léptékekben fejlődik a robotika is, ami lehetővé teszi például műtőrobotok, külső robotcsontvázak vagy puha robotok fejlesztését is.

A technológia fejlődésével, akár ember-robot hibrideket is (ún. cyborgok) létrehozhatunk – például, ha az emberi agyat chippel kiegészítve tesszük hatékonyabbá. Az előadó arról is beszélt, hogy a jövő a kiterjesztett intelligenciát is elhozza majd: a jelenleg mesterséges intelligenciával működtetett virtuális asszisztensek (Siri, Alexa) egyre nagyobb mértékben lesz része a humánumnak.

Ősi társrobotunk, a kutya

Következő előadásunk rendkívül érdekes párhuzamon keresztül hívta fel a figyelmet arra, hogy bizonyos értelemben már hozzá vagyunk szokva a robotokkal való együttműködéshez. Amikor réges-régen a farkasból kutyát szelídített az ember, egyfajta társrobotot hozott létre, aki segíti őt, funkciójától függően másként néz ki (pl. terelő- vagy vadászkutya), felismeri a gazdáját, utasítható és képes a tanulásra.

Egy társrobotnak is ilyen funkciókat kell ellátnia, és a jövőben nagy hasznát vehetjük majd az ilyen, minket segítő robotoknak. Szakértőnk arra is kitért, hogy a társrobotoknak nem feltétlenül szükséges emberi vagy állati külsőt adnunk – sőt, ez akár el is borzaszthatja az embereket. Az etológia azt diktálja, hogy a fajok külseje a környezetükhöz, a körülményekhez alkalmazkodott – a robotoknak is célszerű olyan formát adnunk, ami működésük körülményei szempontjából leginkább praktikus. Végezetül előadónk hozzátette, a társrobotok igazi fénykorát a mesterséges intelligencia fejlődése fogja elhozni.

Robotika az iparban

A robotikában élen járó partnerünk előadása során betekintést nyerhettünk az ipari felhasználású robotok jelenébe és jövőjébe. Az első ipari robotok elkülönítve, cellákban dolgoztak és dolgoznak a mai napig is, hiszen környezetükben tartózkodni akár veszélyes is lehet – miközben végrehajtják a beléjük programozott munkafolyamatokat.

Az idők során persze ez a technológia fejlődött, és az egyre kisebb robotok, egyre kisebb helyigénnyel tudnak dolgozni, valamint kevesebb energiát igényelnek, és közülük több alternatív energiaforrással üzemel. Ezekhez képest újabb fejlesztés a kollaboratív robot, amely az emberrel együtt tud működni – tehát az ember és a robot egyszerre, egy térben dolgoznak, a robot pedig egyáltalán nem balesetveszélyes, hiszen reagál az emberi mozdulatokra és érintésekre. Bár teherbírásuk kisebb, mint a klasszikus ipari robotoké, ezeknek a robotoknak nagy előnyük, hogy taníthatók.

Mi több, már autonóm robotok is léteznek, amelyek az ember segítsége nélkül is tudnak dolgozni, illetve ún. mobilrobotok, amelyek akár az egész telephelyen, meghatározott pályán, önállóan mozognak. A mesterséges intelligencia térnyerésével pedig hamarosan kommunikáló robotok is elérhetők lesznek a piacon, amelyek segítségével a termelés még könnyebben módosítható és flexibilisebb lehet.

300000 év – egy nap alatt?

A korai időkben az ember nagymértékben a kreativitására volt utalva – hiszen az ősember vadászó-halászó-gyűjtögető életmódja igencsak nagy találékonyságot igényelt. Azonban a mezőgazdaság és az ipar fejlődésével a kreativitás háttérbe szorult, és inkább a kitartásunkra volt szükségünk, hogy egyszerűbb munkafolyamatokat, sokáig végezzünk.

Az emberiség fejlődését 24 órára levetítve látható, hogy milyen hatalmas változásokon ment át ez idáig fajunk, és hogy ezek a változások az elmúlt 70 évben robbanásszerű gyorsasággal mentek végbe.

Ez a fejlődés napjainkra olyan szintet ért el, hogy már nem elég, ha a gépek segítségével együtt dolgozunk. Ismét nagy szükségünk lett a kreativitásunkra, a problémamegoldó készségünkre és a kritikus gondolkodásunkra ahhoz, hogy ezzel a fejlődéssel együtt éljünk, illetve lépést tudjunk tartani vele. A kreativitás előtérbe helyezése mellett fontos, hogy növekedjen a kockázatvállalási hajlandóságunk és engedjük magunkat hibázni, kísérletezni, hiszen csak így tehetünk lehetővé valódi tanulást és ezáltal fejlődést.

Ipar 4.0 KKV-knak

Az IVSZ Ipar 4.0 témájú felmérése – amelynek egyik fókuszterülete a hazai vállalkozások innovációs hajlandóságának és képességének vizsgálata volt - alapján elmondható, hogy a magyar KKV-kban alapvetően megvan a változtatás igénye, azonban sok esetben nem jól ismerik fel a problémákat, ami pedig kulcsfontosságú lenne a valódi innováció eléréséhez.

A legtöbb magyar vállalat a meglévő technológia „mennyiségét” és kapacitását növeli, ahelyett, hogy új technológiákat alkalmazna a tevékenységéhez, ez pedig nem jelent valódi innovációt. A kutatás rámutatott arra is, hogy Magyarországon kevés kisvállalkozás fektet megfelelő hangsúlyt az informatikai és HR-fejlesztésekre, és sok esetben a vezetők stratégiai látásmódját is lehet még fejleszteni.

A szakértők azt tanácsolják a KKV-knak, hogy egyszerre egy dolgon próbáljanak meg változtatni, valamint, győződjenek meg kellőképpen arról, hogy a problémát helyesen azonosították. Érdemes kikérni külső szemlélő véleményét is, és alaposan elemezni már a diagnózist is.

Az autóipar jövője

A fogyasztói igények folyamatos változásához a gyártóknak és a beszállítóiknak gyorsan kell tudni alkalmazkodniuk. A fogyasztók által diktált trendek mindig újabb és újabb kihívások elé állítják az iparágat.

Jó ideje megfigyelhető az a trend az autógyártásban, hogy a teljesítmény növelésével párhuzamosan a jármű tömegét csökkenteni kell, miközben egyre kényelmesebb és biztonságosabb konstrukciókat várnak el a fogyasztók. Így például az autók üléseinek egyre könnyebbé kell válniuk úgy, hogy közben a fűtés és hűtés funkció kezd egyre inkább triviális igénnyé válni.

Az alapanyagok előállítása szempontjából kihívást jelent, hogy az gyártásnak egyre gyorsabbnak és mindeközben hibamentesnek kell lennie. Az alapanyagok fajlagos tömegének pedig úgy kell csökkennie, hogy a terhelhetőségük egyre nagyobb legyen. Ehhez pedig újabb és újabb ötvözetek kikísérletezésére van szükség – látható tehát, hogy az autóipar jövője is a folyamatos innovációban rejlik.

Miért nehéz a változás?

Az evolúció során az emberi faj azt tanulta, hogy a változás veszélyt jelent, ezért érdemes azt kerülnie. Ez azonban napjaink felgyorsult világára többé már nem igaz. Mind a cégek élettartama, mind az egyéni és a szervezeti tudás, valamint a képességek élettartama lerövidült az elmúlt században.

A tudás és az egyes üzleti modellek egyre rövidebb ideig piacképesek, ami miatt kulcsfontosságú, hogy képesek legyünk a folyamatos tanulásra és a megújulásra. Vállalkozásaink csak akkor maradhatnak életképesek, ha alkalmazkodnak a gyorsan változó környezethez.

A jelenleg zajló, negyedik ipari forradalom már nemcsak a környezetünket, a módszereinket és eszközeinket változtatja meg, hanem minket is. Az innovációs képesség alapfeltétele, hogy képesek legyünk megkérdőjelezni a jelenlegi bevett és megszokott módszereket – egyéni és szervezeti szinten is. Ha erre képesek vagyunk, akkor az olyan technológiák, mint például a mesterséges intelligencia, nem fenyegetést fognak jelenteni számunkra, hanem valódi szupererőkkel ruháznak fel bennünket!

Virtuális valóság nem játék!

Bár a virtuális valóság technológiát a szórakoztatóiparnak köszönhetően ismertük meg, igazi szupererő lehet a virtuális valóság üzleti és ipari felhasználása, mely egyre nagyobb tért hódít. A VR fejlesztése elsőre költségesnek tűnik, hosszabb távon azonban költséghatékonyabbá teheti a vállalatok működését.

Kiválóan alkalmazható például precizitást igénylő munkafolyamatok elsajátítására. A dolgozók tréningezése így nemcsak biztonságosabb, de olcsóbb is lehet, hiszen a termelésnek nem kell leállnia a betanulás folyamata során. A mozdulatok pedig az izommemóriában rögzülnek, így később, a valódi munkavégzés során könnyen eljönnek a megtanult mozdulatok.

Ezenkívül szintén már viszonylag elterjedt, hogy különböző tervezési folyamatok során hasznosítják ezt a technológiát, hiszen a modellezés olyan magas szintű kivitelezését teszi lehetővé, mint eddig soha semmilyen más módszer. Egy-egy épület vagy akár új termék tervezése során mindenféle prototípus szükségessége nélkül, a virtuális térben láthatjuk a készülő projektünket, így még a tervezés során kiküszöbölhetők a hibák – gyorsan és költséghatékonyan érhetjük el a hibamentes végeredményt!

3D nyomtatott épületek

Az autóipar már nagy sikerrel hasznosítja a 3D-nyomtatás technológiáját, például alkatrészek nyomtatására, és kis lépésekkel már elindult az építőipari alkalmazás is! A technológia még gyerekcipőben jár, egyelőre végtermékek és prototípusok gyártására korlátozottan alkalmas csak, azonban különböző épületszerkezeti elemek már nagy sikerrel és hatékonysággal előállíthatók 3D-nyomtatókkal.

Ez a fajta tervezés és előállítás nemcsak olcsóbbá és hatékonyabbá teszi az elemek előállítását, de sokkal jobban optimalizálható a szerkezetük – így tehát akár kevesebb anyag felhasználásával nagyobb teherbírású épületelemek hozhatók létre! Külföldön (pl. Kínában) már láthattunk néhány példát komplett, 3D-nyomtatott épületre is, amelyekből bár egyelőre kevés van, mindenképpen mutatják a fejlődés irányát, az építőipar jövőjét.

Embernek lenni a mesterséges intelligencia korában

A mesterséges intelligencia korában szerinte fontos átgondolni azt, hogy mit jelent embernek lenni, ill., hogy hol ér véget az ember, és hol kezdődik a gép? Talán már mi is kiborgok (ember-gép hibridek) vagyunk bizonyos értelemben, hiszen az okostelefonokat szinte ötödik végtagként használjuk.

A technológia óriási előrelépést jelenthet az orvostudománynak, vagy a logisztikának, de egy sor más területen elképesztő hatékonyságnövelést jelenthet, de az algoritmusok segítségével kreatív feladatokat is végezhetünk – például „festményeket” is képes egy algoritmus készíteni. Sőt a mesterséges intelligencia a viselkedésünk alapján tanul rólunk, így egyre pontosabban tudja meghatározni a vágyainkat és szükségleteinket.

A mesterséges intelligencia korának egyik legnagyobb kérdése, hogy a gépek rabszolgájává válunk-e, vagy azok szolgálnak bennünket. Ugyanis ezekkel a radikális technológiai változásokkal lehetőségünk van megoldani az emberiség legnagyobb problémáit, azonban akár tönkre is tehetjük a fajunkat. Törekednünk kell az egyensúly megtalálására, hiszen semmi sem fekete és fehér: a MI-nak is vannak számunkra kedvezőbb és kevésbé kedvező hatásai.

Hol tart ma, és mit ígér még a mesterséges intelligencia?

Ez a technológia a ’70-es évek óta exponenciálisan fejlődik, és talán most érett meg annyira, hogy az életünk egyre több területét érintvén, testközelből tapasztaljuk a hatásait. Felmerülhet a kérdés azonban, hogy a neurális hálók fejlődése, a hálózati és tárolási kapacitás óriási mértékű bővülése vajon követhető-e még emberként? A lineáris és az exponenciális görbék nagyon hasonlóak egy bizonyos pontig, ahol is az exponenciális görbe ugrásszerű növekedésnek indul, maga mögött hagyva a lineáris társát. Ez magyarázza azt, hogy bár a technológia már az 1970-es években is fejlődött, nem sokat érzékeltünk belőle napjainkig.

A jelenleg alkalmazott algoritmusoknál sokkal intelligensebb, fejlettebb, akár az emberi kognitív képességeket minden szempontból meghaladó technológiák is létrehozhatók. Játékokban már van példa arra, hogy a MI legyőz világbajnokokat (pl. AlphaGo). A mesterséges szuperintelligenciák létrehozásával olyan, az embernél nagyságrendekkel intelligensebb algoritmusok születhetnek, amelyek hatásai egyelőre elképzelhetetlenek.

Egy biztos: a MI már része az életünknek, olyan szinten, hogy Koreában például már cégvezetésbe is bevonnak MI-algoritmusokat. Kizárólag rajtunk, embereken múlik, hogy meddig visszük tovább a fejlesztést, és meddig tudjuk kontrollálni a technológiát. Egy, az embernél nagyságrendekkel intelligensebb algoritmus ugyanis akár az emberiséget is kiirthatja.

Mesterséges intelligencia itthon és külföldön

A hazai nagyvállalatok már használják a mesterséges intelligenciát, és a kisebbek is egyre jobban támaszkodnak erre a technológiára. Arra a kérdésre, hogy hogyan fejlődik a MI, és mikor éri el azt a szintet, amikor már nem, vagy csak nagyon nehezen tudjuk mi, emberek kontrollálni azt, válaszként az mondható: a MI nem fog felsírni. Tehát, ha egy ilyen szuperintelligens algoritmus létrejön, nem feltétlenül fog „szólni” az érkezéséről.

A világ fejleszt. Fejlesztünk Európában, az USA-ban és Kínában − más-más módon. Az USA jellemzően „just do it” szemlélettel teszi ezt, és nem riad vissza a gondolattól, hogy a folyamat végén valami más születik, mint ami eredetileg tervezett volt. Ezzel szemben Európában a K+F szektort az a fajta projektszemlélet jellemzi, amelyben egy adott kitűzött célt kell elérni és megvalósítani, amit a projekt legelején kell kitűzni. Ez a szemlélet némileg visszaveti az európai K+F tevékenység hatékonyságát az USA-hoz képest, Kínáról nem is beszélve, ahol hatalmas léptékű fejlesztések mennek végbe – etikai dilemmákat kevésbé figyelembe véve.

MI etikai vonatkozásaira, vonatkozóan elmondható, hogy mivel kulturális és vallási gyökerű, nem létezik univerzális etika, így nagyon nehéz alkalmazni ezt a technológiai fejlesztések során. A japán kultúrában például a sintoizmus miatt elfogadottabbak a gépek, hiszen úgy tartják, a tárgyaknak is van lelke. A jövőálló MI-nak mindenképp etikusnak, üzletileg megtérülőnek, megbízhatónak és felhasználóbarátnak kell lennie egyszerre.